FŐBB SZEREPEIM
A Páholy Ifjúsági Színházban:
Nem volna játék - musical (2017) : Ashley
(rend.: Csáki Szabolcs)
Villa Carla - zenés krimi (2018) : Sophie
(rend.: Csáki Szabolcs)
Shakespeare-Csáki:
Júlia (2018) - címszerep
(rend.: Csáki Benedek)
A ZeneTheatrum Musical Színházban:
Dés - Geszti:
A dzsungel könyve (2017) - Asszony
(rend.: Csáki Szabolcs)
Filmes munkák:
Vannak-e fák Velencében? (2019)
(rend.: Antal Rebeka)
Egész óvodás koromban féltem a szerepléstől. Nem mertem mások előtt énekelni, táncolni, produkciózni. Szűk családi/baráti körben mindig önmagamat adtam, de idegenek előtt valahogy nem nyíltam meg.
Olyan 12 éves koromban teljesen megfordult velem a világ. Elkezdett érdekelni a színház, a szereplés, maga a színészet. Utána néztem, hogy milyen színi tanodák vannak Debrecenben
és anyukám ekkor találta meg a ZeneTheatrumot. Rögtön elmentem az első órára és beleszerettem.
Az első évem végén egy musicalben megkaptam életem első szerepét, ami óriási önbizalmat adott.
Ez óriási löketett adott, egyre jobban elkezdtem bontogatni a szárnyaimat. Majd 2018-ban az a megtiszteltetés ért, hogy
Csáki Benedek, az akkor alakuló Páholy Ifjúsági Színházba felkért, mint vezetőségi tag. Rá pár hónapra pedig megkaptam a Rómeó és Júliából, Júlia szerepét. Ez volt életem
első nagyobb szerepe. A premier végén, amikor ránéztem a közönségre, és láttam az arcukon, hogy tetszett amit nekik nyújtottam, akkor döntöttem el véglegesen, hogy színházzal szeretnék foglalkozni. Amikor a színpadon állok: a pillanatnak élek, a szívem a torkomban dobog és mindenki
engem néz.
A színészkedés mellett van egy YouTube csatornám is. Próbálok olyan anyagokat, videókat gyártani,
amik megmutatják, hogy ki is vagyok én valójában. 2019-ben elkészítettem a saját kisfilmemet.
Egy kiscsapattal közösen megfilmesítettük Örkény Istvánnak a Vannak-e fák Velencében? című egyperces novelláját. Ennek köszönhetően egyre jobban elkezdett érdekelni a filmes szakma.
Hogy miért is vagyok szerelmes a színházba? Mert egy másik világ. Úgy érzem magam, mikor színházban vagyok, mint Alíz csodaországban. Elvarázsol, valahányszor megyek, legyen az bármilyen darab, társulat, színház. Elfeledkezek a monoton hétköznapokról és csak arra koncentrálok, ami ott
zajlik. Mindent imádok, ami ott történik. Az illatot, a hangulatot, ahogy mindenki egy célért küzd.
Tanulmányaimat 2018 szeptemberében kezdtem el, a debreceni Ady Endre Gimnáziumban, dráma
tagozaton. Így az iskolában is azt tanulhatom, amit igazán szeretek. Ez a hely sokat változtatott az
elmúlt időben rajtam. Rengeteget tanultam, mind a munkáról és mind az emberekkel való
kapcsolatomról is.
MIBEN LÁTHATTOK LEGKÖZELEBB?