DSC_7666.jpg

Legelőször a színház számomra csak játék volt. Évekig minden héten elmentem a próbaterembe játszani, fél évente a Lovardában tettük ugyanezt annyi különbséggel, hogy világítottak a fények és néztek minket az emberek. Lassan ebbe szerelmes lettem és a játék szenvedéllyé vált. Minél több darabot néztem, vagy minél több darabban játszottam, annál inkább beszippantott a sokszinűség és a szabadságérzet: hogy a színpadon megtehetsz bármit és nem számít semmi ami éppen a magánéletedben történik, mert eltűnik minden.

MIBEN LÁTHATTOK LEGKÖZELEBB?